Sokszor tapasztaltam, hogy a magyarok inkább szűkösségben gondolkodnak. Félretesznek, spórolnak a rossz időkre, ami egyszer majd-csak-valamikor-talán elérkezik.
Amikor pedig lehetőség van arra, hogy valami változás történjen az életben, akkor ódzkodnak beletenni az időt, energiát vagy pénzt a lehetőségbe.
Erről a szemléletről beszélt Vörös Szilva egy remek előadásban.
Te hogy látod a világodat: szűkösen vagy bőséggel?